Nyolcvanhat éves korában elhunyt Gorka Lívia keramikus. A Munkácsy-díjas művész augusztus 4-én halt meg. Személyében a magyar kerámiaművészet elvesztette a nagy kísérletezőt, az őselemek szerelmesét, az agyag és a tűz titkának örök keresőjét, megfejtőjét.

Gorka Lívia művészi alkotásai hazai és nemzetközi gyűjtemények keresett darabjai. Művei állandó kiállításon tekinthetőek meg Verőcén, a Gorka múzeumban. Verőce díszpolgárát szűk családi körben helyezik örök nyugalomra. "Sugárzó személyisége nagy űrt hagy maga után családja, barátai körében" - közölte Dunai Adrienne, a verőcei Gorka Géza Múzeum vezetője.

Gorka Lívia 1925. március 5-én született Nógrádverőcén. Édesapja, Gorka Géza a modern magyar keramika egyik megteremtője, leánya őt tekintette mesterének. Már gyerekkorában megismerkedett a fazekasmesterséggel a családi házban, amely műhelyként is szolgált. 1943-ban érettségizett. Miután 1946-ban nem vették fel az Iparművészeti Főiskolára, fazekas mestervizsgát tett 1948-ban. Sokat dolgozott, nehéz fizikai munkát végzett. Közben rengeteget olvasott, édesapja segítségével képezte magát, autodidaktaként. 1954-ben, majd 1955-ben vett részt először kollekív kiállításon, az Ernst Múzeumban Budapesten. Jóformán minden pályázaton, bemutatón, kis kiállításon jelentkezett munkáival.

Elszakadva Verőcétől, 1960-ban már Budapesten dolgozott önálló műhelyben. 1962-ben Prágában a Nemzetközi Keramikai Biennálén aranyérmet kapott. Ezt követően rendszeresen állított ki külföldön, Prágától kezdve Genfen, Londonon át egészen San Franciscóig.

Első hazai díját 1964-ben szerezte meg, külföldön megrendezett magyar és nemzetközi kiállításokon bemutatott műveiért. Három nagyobb lélegzetű munkához pályázat útján jutott: a Gödöllői Agráregyetem falát egy 20 négyzetméteres zodiákus munkája ékesíti, a másodikat a washingtoni magyar követségre készítette, a harmadik egy hatalmas kerámiafal, amely a tatabányai kórházban látható Felnagyított sejt címmel.

Kísérletező egyéniség volt. Saját készítésű színes agyagokkal és ezekbe beleszívódó mázakkal dolgozott, magas hőfokú gázkemencében égette ki az anyagokat. Munkásságát 1964-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, 1975-ben kapta meg az érdemes művész címet.

forrás: kultura.hu