A Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola kerámia osztályainak közösségi oldala.
2011. április 5., kedd
2011. április 4., hétfő
PORCELÁNKÜLDETÉS- funkcióevolúció, Szabó Eszter Ágnestől!
Szabó Eszter Ágnes: Funkció-evolúció a porcelán designban
A kortárs magyar dizájn új módon nyúl a régimódi porcelánokhoz. Fiatal ösztöndíjasok fantáziái leddel, pendrive-val, ékszerrel.
Ha kimondjuk ezt a szót porcelán, akkor a több ezer évre visszanyúló titkos technológia jut az eszünkbe, ami képes volt a nyugati civilizációban is hagyománnyá válni új motívum és formavilággal? Nagy valószínűséggel a legtöbb olvasónak a nagy magyar márkák nevei csengnek a fülében, de ha sejtjük, hogy ez az anyag tartogat valamit a 21. századnak is, akkor kézenfekvő, hogy először a hozzánk közel álló, kortárs magyar tervezők munkáival kezdjük az ismerkedést.
2011-et írunk. Nemcsak a személyes és nyilvános helyek funkciója és reprezentációja alakul át a szemünk előtt, hanem ezzel együtt teljes életmódváltás zajlik, ami magába foglalja a használati tárgyaink alakulását, az étkezési tárgykultúrát is, aminek egyik főszereplője a porcelán. Ha az étkészletekről való minden tudásunk annyi, hogy nagyon kell rájuk vigyázni, akkor bizonyára más elképzeléseink vannak a családi ebédekről, de a hétköznapi reggelikről és vacsorákról feltétlenül. Manapság nem élünk-halunk a státusz szimbólumokért, de tudjuk, hogy a metakommunikáció fontos kellékei. Ha mégis szükséges részt venni ebben a jelzésrendszerben, akkor jobban szeretjük azokat a tárgyakat, amelyek megkönnyítik az életünket: funkcionálisak, illenek a környezetünkbe, felismerhetően egyediek. Hogyan tudja ezeket a szempontokat ötvözni egy ilyen törékeny és drága anyag, mint a porcelán?
Rejka Erika 2008-as Herendi porcelán pendrive-jai, melyeket a Formatervezési Nívódíj kiállításon láthatott először a közönség, jól mutatták a fejlődés irányát. A tervező olyan hétköznapi tárgyakat keresett, amelyek burkolatai porcelánra cserélhetők és a megváltozott státuszszimbólumok világában jó hordozói lehetnek az értékes anyagnak. A pendrive mellett ilyen a névjegykártyatartó és ilyen lehet a komputerhez tartozó periféria, az egér, vagy a toll. A japán tömegkommunikációs eszközök burkolatának designjában is megjelenik a tradicionális lakkfestés technika, talán éppen azért, mert ezek a mobil kommunikációs eszközök valódi társadalmi jelenségként, új státuszt jelző rendszerként vesznek körül minket, személyes tartozékaink, mint az ékszereink.
Ma már nem használunk porcelánból készült pipát, tintatartót, gyűszűt, de használunk laptopot, pen drive-ot, iPod-ot, iPad-et stb., amelyek felületei reprezentatív helyei lehetnek a hagyományoknak, de új utakat nyitnak a tervezők és az ipar számára is. Rejka Erika eddigi, 2 éves Kozma Lajos ösztöndíja alatt nem a kommunikációs eszközeink burkolatait fejleszti, hanem láncokat hurkol porcelánból. Amiket látunk, az az evolúció folyamatának csak köztes állomása, a funkcionalitás és a kiállítási tárgyak között. Nyitva hagyja az ajtót a legkülönbözőbb felhasználási lehetőségek előtt.
Sütő Erika is megpróbálja bejuttatni a porcelán designt a hétköznapokba, úgy hogy viselhetővé teszi. Érdekes, hogy mindehhez új technológiát keres, új anyagminőséget teremt. Igazi szigorú anyagkísérletei, letisztult, geometrikus formái a visszafogottan elegáns ezüsttel kombinálva nemcsak a porcelán új szerepkörét erősítik, hanem a már említett ékszerekét is. A 21. században megteremthető innovatív anyagok és technológiák használata önmagában érték, viselésük metakommunikatív. Bár ezek a tárgyak klasszikus értelemben vett nyakláncok és gyűrűk – érezhető bennük az az erő, ami a porcelán műfajt annyira expanzívvá teszi, hogy egyszerre képes megjelenni a legszemélyesebb tárgyként, de építészeti elemként is.
A porcelán belsőépítészeti és világítástechnikai funkcióinak kialakítása évek óta zajlik. 2009-ben Kondor Edit leplezetlenül alakított át egymásba helyezett csészeformákat lámpaburává, ami a funkcióváltás egyik egyértelmű láncszeme volt. Egy évvel később Néma Júlia szerepelt az Iparművészeti Múzeum Megvalósult művek című kiállításán porcelán mécseseiből tovább fejlesztett világító elemekkel. Az égő mécsesek a tűz mozgó képét vetítették a porcelánon kialakított, áttetsző felületeken keresztül.
Aki elmegy megnézni a Kozma-ösztöndíjasok kiállítását, most Kompár Györgyi leddel világító, hagyományos porcelán fali csempéinek új plasztikus generációját látja. A tervező szeretné megtörni a sík felületek uralmát a belső terek kialakításában, és erre fejleszti ezt a plasztikus panelt, ami érdekes módon összefonódik egy plasztikus étkészlet tervezésével is. Nyilvános terekben, közösségi helyszíneken képzeli megvalósítani a terveit, ahol az építészeti és tárgyi környezet ritmusát teremti meg geometrikus sormintáival.
A Moholy-ösztöndíjasok (ugyanaz a kiállítás) egészen más szempontok alapján közelítenek a porcelánhoz, a már meglévő adottságokra alapozva teremtik meg kész termékeiket. Boldizsár Zsuzsa a souvenirek kontextusát feszegeti, feltárva a nemzeti sajátosságok aktualizálásának szükségességét az ajándéktárgy műfajában. A dísztárgy érdekes jelenség (hagyomány) az iparművészetben és designban, amire egy ilyen áttekintésnél több pillantást kell majd vetnünk.
Végül de nem utolsó sorban Simon Viktória permakultúrára épülő szobanövény tárolóival organikus formákat alkotott, amelyek célja a növény rendszeres vízellátásának megoldása, amivel a kor elvárásaira reflektál. A kül- és beltéri növénytermesztés mai, művészeti és kulturális kontextusában minden felvetés és minden megoldás aktuális.
A tervezők egybehangzó véleménye az, hogy a sokat emlegetett készletek fontos és állandó elemei maradnak a porcelán műfajnak, de fontos lenne megtalálni azt a vásárlói réteget is, amely nyitott a kortárs magyar design étkészlet megvásárlására. Úgy tűnik, hogy ehhez szükséges az ipari háttér nyitottsága a fiatal tervezők munkáinak bevezetésére. A tervezők anyag iránti rajongása, a kor igényeinek felismerése, új szimbólumrendszert lesz képes kialakítani a 21. században, ha a közönség, vagyis mi, vásárlók is így akarjuk…
© Szabó Eszter Ágnes
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)